Rudyard Kiplingnek van egy verse, az a címe: If...

Akkor bukkantam rá, mikor motivációs idézeteket kerestem valahova. Egyből megfogott - bár az egyik legnehezebb vers, amivel dolgom volt.

Devecseri Gábor fordítása kihozza szerintem a legtöbbet ebből a tömör, kőkemény szerkezetből, amit fordítással ki lehet, de nyelvtörő a szöveg, és a ritmuson is csak nagy gyakorlással lehet rajta maradni. Iszonyatosan kell figyelni akár két sorral előrébb is, hogy a rím kijöjjön, hogy ne cseszd el.

Érdekes, hogy sokan elsietik szavalás közben. Aztán, mikor én is elkezdtem szavalgatni ezt a verset, én is elsiettem. :) Nem tudom, miért van, talán a sorok közt áthúzódó rímek miatt. Vagy a hatalmas feszültség miatt, hiszen olyan képekkel operál, amik tényleg nehéz helyzetek valakinek az életében...

Kerestem egy ideig azt a hangot, ami passzol hozzá. Még Michael Caine is elvérzett...

Eddig ez a legjobb:
https://www.poetryfoundation.org/play/77063

 Erre az évre ez - én nagy időégető vagyok, azt hiszem ez az egyik üzenet, ami betalált nálam

... egy amerikai tucatfilmből. Azok közül, mondjuk, a jobbak közül való:

"...és a lányom..., a lányom szégyell engem.

És ezért büszke vagyok rá. "

"  Életünk során számtalanszor találjuk magunkat olyan választási helyzetekben, amikor más döntés szolgálja  jobban a pillanatnyi komfortérzetünket, mit a hosszú távú nyereségünket. Itt elsősorban ne pénzre gondoljunk, hanem arra, hogy hűek maradunk-e törekvéseinkhez, az értékeinkhez, az elveinkhez vagy a göröngyösebb szakasznál mindig letérünk az útról, és végül egész máshol találjuk magunkat, mit amerre menni akartunk.
   Ma azt láthatjuk magunk körül, hogy a döntő többség pillanatnyi kielégülés, megnyugvás kedvéért, vagy csupán azért, hogy ne kelljen átélnie valami kellemetlenséget, hamar kész odadobni a hosszú távú célokat, mindazt, ami évek-évtizedek viszonylatában is önazonossá és elégedetté tenné.

  Ha pedig lehetséges, úgy döntenek, hogy nem döntenek sehogy. Így lesz sokszor a kis kellemetlen- ségből nagy baj, majd pedig katasztrófa. Holott, ahogy Lao-ce írta: A világ legnagyobb gondja is könnyedén megoldható lett volna, amikor még kicsi volt.

  Érdemes erre emlékeztetnünk magunkat, amikor hasonló helyzetbe kerülünk, és "kicsiben" bátornak lennünk, amíg erre még lehetőségünk van. Ilyenkor valóban nem kell több, mint hogy vegyünk egy nagy levegőt, és vállaljunk fel tudatosan némi kellemetlenséget, hogy később ne kelljen jóval nagyobbat. Pál Feri találó szavaival: Éljük meg a szükséges szenvedéseinket, hogy sokkal több szükségtelen szenvedést el tudjunk kerülni!

   Hosszú távon akkor élhetünk hiteles életet, ha minél több helyzetben képesek vagyunk az értékeink és céljaink alapján alakítani a viselkedésünket, a pillanatnyi impulzusaink (fellobbanó vágyaink, félelmeink) helyett. Tetteink így nem feltétlenül állnak majd mindig összhangban aktuális belső élményeinkkel (például félünk, mégsem menekülünk el; megkísért egy külső viszony, mégsem csábulunk el, mert a társunk fontos számunkra), viszont összhangban állnak értékeinkkel."

(...) A szociális médiát elárasztotta a sokaság véleménye, a felhasználók figyelme elfordult az önvizsgálattól. Az igazság szerint sok technológia-hívő az internetet rettegett magányának elkerülése végett használja. Mindez a hatás pedig gyengíti azt az erőt, amely új gondolatok kidolgozásához és fenntartásához vezethet. Ez csupán egy magányos út végigjárásának az eredménye lehet. Ez a kreativitás lényege. (...)

Henry Kissinger: A felvilágosodás vége

Mikor az egyetemen a közgáz tanárom - nem jut eszembe a neve, akárhogy erőlködöm - azt találta mondani, hogy aki nem hisz, akiből hiányzik a hit, az szellemileg ellaposodott, gyakorló ateista évfolyamtársaim napokig prüszköltek miatta.

Pedig szerintem igaza volt. Hiszen egy dimenzió - a transzcendentálissal való kapcsolat dimenziója - hiányzik náluk. És lett légyen az összes több bármilyen fejlett, a n helyett csak n-1 dimenzióból áll a gondolkodásuk.

És mivel nem hiszem, hogy léteznek igazi ateisták, csak azt gondolom, hogy egy nagy, mattfekete, néma üresség tátong sok embernek azon a részen. Ahova, ha nagynéha be is kiabálnak, még csak visszhang sem jön, hanem némán és tökéletesen elnyeli a hangjukat a sötétség. így nem is szívesen járnak arrafelé, be sem merészkednek.

A vicc az, hogy ők maguk zárták le azt a csatornát: szigetelték ki vastag hangelnyelő borítással azt a termet, és kapcsolták le a villanyt.

Tényleg félelmetes hely lehet.

Tény, hogy az ember sokkal huzamosabb ideig volt hívő, mint nem. Tény, hogy vannak tudósok - neurobiológusoktól pszichológusokig - akik szerint az ember fiziológiai igénye, külön szervekkel (agyterületekkel), hogy kapcsolatban legyen valamiféle felette állóval.

És tény, hogy sok ember - tudós vagy sem - a mai napig megéli a hitet.

Ha simán csak materiálisan végiggondoljuk, és elfogadjuk az evolúciót és annak szabályait, akkor rá kell jönnünk egyszerű logika lapján, hogy az evolúció nem tartott volna fenn ilyen luxus funkciót, ha nem lett volna komoly szerepe. Visszafejlődtek a szemfogaink, nőtt az agytérfogatunk, csupaszok lettünk - a vallás meg maradt. Amihez hit kell.

Ezért azt is gondolom, hogy aki szándékosan megfosztja magát ettől a... résztől a gondolkodásában, kicsit olyan, mintha lemetélné az egyik végtagját, önszántából.

(Ez a véleményem természetesen nem érinti a hit-vallás-egyházak szentháromságában való elhelyezkedést, csak a hitet magát.)

"Irgalmazz, Istenem! Én nem hiszek Tebenned,
Csak nincs kivel szót váltanom.
S lám, máris megadod azt a végső kegyelmet,
Hogy legalább imádkozom."

/Nemes Nagy Ágnes/

Fair Game. Most nézem. Meglepően jó.

És ami miatt most felhozom:

"...
- Hányan tudják maguk közül azt a 16 szót, ami  Bush elnök beszédében háborúhoz vezetett?
- (senki nem válaszol)
- Hányan tudják a feleségem nevét?
- Valerie Plame.
- Valerie Plame.
- Ezt hogy tudhatják, a másikat meg nem? A "miért háborúzunk" mitől vált "ki a felesége" kérdéssé?
- (megint csak hallgatás)
- Én tettem fel az első kérdést, de valaki folytatta. Bevált. Mert senki sem tudja az igazságot. Nem engem sértettek meg, nem a feleségemet. Hanem magukat. Mindenkit.
- Ha ezt felháborítónak érzik, tegyenek valamit... Amikor Benjamin Franklin elhagyta az Independence Hallt a Függetlenségi Nyilatkozat megírása után, egy nő ment oda hozzá az utcán. A nő azt kérdezte: "Mr. Franklin, milyen államformát választottak nekünk? Franklin azt felelte: Köztársaságot, hölgyem. Ha meg tudják őrizni."
- Egy ország sorsa nem pár kiváltságos kezében van. Erősek vagyunk, szabadok a zsarnokságtól, amíg emlékszünk az állampolgári kötelességünkre. Akár egy kátyúról van szó a szomszéd utcában, akár egy hazug helyzetértékelő beszédről, szólaljanak fel, tegyék fel a kérdéseiket! Derítsék ki az igazságot!
- A demokrácia nem gyerekjáték.
...
"

Tudom, csak egy film. De a szövegben nem találok hibát.

És nem tudok szabadulni az áthallástól.

Olvasom a Nők Lapját, egy riport egy topmodellel. Benne ez a mondat:

"A tökéletlenséghez kell önbizalom."

Grace Klinika 5.11 (igen!...) benne egy mondat:

"... de rémes volt a kollégákkal: versengő volt, bizonytalan, agresszív..."

emésztem. Jók. Mi több, telitalálatok.

"VI. A VENDÉGEK BEFOGADÁSÁRÓL ÉS GYÁMOLÍTÁSÁRÓL

A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."

(Szent István királyunk intelmei Imre herceghez. Vannak, akik szerint a világ második legrégibb alkotmánya.)

Nos, én EZT az országot szeretem...

Tudom, ezer éve... - nyár van.

Most is csak ezért:

"A népzenében megvan a teljes érzelmi spektrum, a vulgaritástól a gyönyörű líráig; és az emberek érzelmi világa is szélesebb, mint a miénk. A férfi, aki nekimegy vasvillával a medvének, a temetésen úgy zokog, mint egy kicsi gyermek. Ha pedig mulat, akkor hiába mondják neki, hogy ég a ház. A mai ember érzelmi világa ehhez képest le van szűkítve, például a férfiak nem sírhatnak, mert az a gyengeség jele. Ez nem egészséges. Amikor fiatalon gyűjtőutakon voltunk, Erdélyben sokfelé láttuk, hogy a faluban a zenének, a daloknak komoly lélektani gyógyító erejük van. És ha a lelked ép, a tested is az. Amikor valaki kiénekli a népdalokban a bánatát, vagy éppen önfeledten táncol, akkor voltaképpen gyógyítja magát."

http://www.quart.hu/quart/fesztival/20130802-muzsikas-interju-hamar-daniel.html

1. A szólás szabadsága
A felek nem akadályozhatják egymást álláspontjuk kifejtésében vagy egy adott állásponttal kapcsolatos kétségeik kifejtésében.

2. A bizonyítás terhe
Az álláspontot előterjesztő félnek meg kell védenie álláspontját, ha a másik fél úgy kívánja.

3. Álláspontok
Az álláspontot támadó félnek azt az álláspontot kell támadnia, amelyet a másik fél valóban képvisel.

4. Relevancia
Az álláspontot védő fél csak olyan érvekkel védekezhet, amelyek valóban kapcsolódnak álláspontjához.

5. Kimondatlan premisszák
Az álláspontot támadó fél nem tulajdoníthat hamisan olyan kimondatlan premisszát a másik félnek, amely mellett az valójában nem kötelezte el magát, fordítva pedig, az álláspontot védő fél sem tagadhatja hamisan egy kimondatlan premisszája melletti elkötelezettségét, ha valóban elkötelezte magát mellette.

6. Kiindulópontok
Egyik félnek sem szabad hamisan elfogadott kiindulópontnak beállítania egy premisszát, sem pedig hamisan tagadnia, hogy egy premissza elfogadott kiindulópont, ha egyszer mindketten elfogadták kiindulópontként.

7. Érvelési sémák
Az álláspont nem tekinthető konkluzív módon megvédettnek, ha a védelem nem a megfelelő érvelési séma korrekt alkalmazásával történt.

8. Logikai érvényesség
Csak olyan érveket lehet használni, amelyek logikailag érvényesek  – vagy azzá tehetők egy vagy több kimondatlan premissza explicitté tételével.

9. A vita lezárása
A védőnek fel kell adnia álláspontját, ha nem sikerült megvédenie azt; ellenkező esetben viszont a támadónak kell feladnia az állásponttal kapcsolatos kétségeit.

10. Nyelvhasználat
A felek nem használhatnak homályos vagy kétértelmű megfogalmazásokat, és kötelesek a másik fél megfogalmazásait hűen és pontosan visszaadni.