" Életünk során számtalanszor találjuk magunkat olyan választási helyzetekben, amikor más döntés szolgálja jobban a pillanatnyi komfortérzetünket, mit a hosszú távú nyereségünket. Itt elsősorban ne pénzre gondoljunk, hanem arra, hogy hűek maradunk-e törekvéseinkhez, az értékeinkhez, az elveinkhez vagy a göröngyösebb szakasznál mindig letérünk az útról, és végül egész máshol találjuk magunkat, mit amerre menni akartunk.
Ma azt láthatjuk magunk körül, hogy a döntő többség pillanatnyi kielégülés, megnyugvás kedvéért, vagy csupán azért, hogy ne kelljen átélnie valami kellemetlenséget, hamar kész odadobni a hosszú távú célokat, mindazt, ami évek-évtizedek viszonylatában is önazonossá és elégedetté tenné.
Inkább lemondanak arról, amire a szívük mélyén vágynak, amit igaznak és hitelesnek éreznek, mert nem képesek kitartani a hitükben, késleltetni a vágyaikat, nem bírják el a szenvedésnyomást, és nem akarják elviselni a nehéz döntésekkel együtt járó szorongást és félelmet.
Ha pedig lehetséges, úgy döntenek, hogy nem döntenek sehogy. Így lesz sokszor a kis kellemetlen- ségből nagy baj, majd pedig katasztrófa. Holott, ahogy Lao-ce írta: A világ legnagyobb gondja is könnyedén megoldható lett volna, amikor még kicsi volt.
(...) gyakori, hogy addig menekülünk egy rövid ideig tartó kellemetlenség elől, amíg az jóval nagyobb, immár esetleg helyrehozhatatlan problémává nem növi ki magát (...).
Érdemes erre emlékeztetnünk magunkat, amikor hasonló helyzetbe kerülünk, és "kicsiben" bátornak lennünk, amíg erre még lehetőségünk van. Ilyenkor valóban nem kell több, mint hogy vegyünk egy nagy levegőt, és vállaljunk fel tudatosan némi kellemetlenséget, hogy később ne kelljen jóval nagyobbat. Pál Feri találó szavaival: Éljük meg a szükséges szenvedéseinket, hogy sokkal több szükségtelen szenvedést el tudjunk kerülni!
Ne reménykedjünk abban, hátha meg lehet úszni valahogy - amit a szívünk mélyén is érzünk, hogy meg kellene tenni, azt tegyük meg! Az egészségünknek is jót teszünk ezzel, mert a hosszú távú szorongás, idegesség, lelkiismeret-furdalás, bűntudat, egyszóval a krónikussá váló stressz hihetetlen rombolást tud véghez vinni a szervezetünkben.(...)
Hosszú távon akkor élhetünk hiteles életet, ha minél több helyzetben képesek vagyunk az értékeink és céljaink alapján alakítani a viselkedésünket, a pillanatnyi impulzusaink (fellobbanó vágyaink, félelmeink) helyett. Tetteink így nem feltétlenül állnak majd mindig összhangban aktuális belső élményeinkkel (például félünk, mégsem menekülünk el; megkísért egy külső viszony, mégsem csábulunk el, mert a társunk fontos számunkra), viszont összhangban állnak értékeinkkel."
