Vége. Szép volt. Sajnáltam egy kicsit - de igazuk volt a srácoknak, itt volt az ideje elengedni.
Azt hiszem, 2002-ben vagy 2003-ben kezdtem el Pesten bicajozni. És akkoriban még konkrétan hülyének néztek sokan, hogy itt - érted, ITT, ebben a városban - kerekezem.
Volt válaszom: ennek van igazán sportértéke. :) Élveztem. Még elkaptam azt, amikor a bicajosok - beleértve a futárokat is - köszöntek egymásnak az utcán. Csak mert a másik is bicajon küzdött. Nem voltunk sokan. Sorstársak :)
Aztán szépen elindult a fejlődés. És az első CM-ek. Az első megmozdulások voltak az igazán szépek - az első még bejelentés nélkül. Te jó Isten, mennyit változott a világ :))), ma már a TEK vinné börtönbe az embert és évekig zargatná utána a nyomozóhatóság...
Pár kimaradt. De mindig jó volt részt venni. Jó volt szervezni. Jó volt átélni. De nem lehet elmesélni. Már sokadszor próbálom, de nem megy.
Sokan csak a bringaemelős hangzavart látják. Meg a hőbörgéseket, szájkaratét minden oldalról. Pedig ez csak járulékos tulajdonsága volt. Az igazi oka, célja az olyan dolgok megváltoztatása, mint az első kerületi (!) főépítész gondolkodása, aki még egy éve is azt nyilatkozta hogy a bicikli nem közlekedési eszköz, és kell a hely az autóknak. Pont egy olyan kerületben, mint az első. Remélem, ezek a dinoszauruszok hamar kikopnak majd a köztudatból a 70-es évekbeli világlátásukkal.
Azt hiszem, a legközelebb az a dolog vinne hozzá, ha nagyon boncolgatnám, hogy mi is volt, amit az egyik fazon mondott a minap angolon, mikor leesett neki, hogy ez lesz az utolsó: De miért, hiszen jó buli volt?
Negyvenakárhányas, tipikus kispolgár apuka. Olyasvalaki, aki szandálban, hétvégente, elcangázik a közeli cukrászdába a fiaival, és dagad a melle a büszkeségtől, ha a decathlonos "profi" cuccában nyaranta pár alkalommal bicajjal elteker a munkahelyére.
És valahol itt a lényeg: mikor elkezdődött, ez félig-meddig volt csak buli. Igazából polgári engedetlenségi mozgalom volt inkább. Mindenféle engedélykérés nélkül. (Az elsőt azért szervezték meg - ha jól emlékszem hogy részt vettem :) - mert Demszkigrád-ban nem akartak az autómentes napon programot szervezni, inkább áttették a programokat három nappal későbbre, hétvégére. Hogy ne zavarják az autósokat. Az autómentes napon. :)))))) Ez a langyosvíz mentalitás volt az, ami ledobta a gépszíjat sok embernél. Nálam is.)
EZ az apuka ezt elborzadva nézné.
Nagyjából ott veszett el teljesen az eredeti hangulat, mikor a CM-et átrakták hétköznapról a hétvégére.
Hogy ne zavarja a várost.
Sajnáltam, de én is azt gondolom, hogy ez a fejlődés következő lépése - és hogy a célt akkor ez szolgálta jobban. Ha marad úgy, akkor csak atrocitások lettek volna - és nem bevonzotta volna, hanem eltaszította volna az embereket.
És pont az bizonyította a szándék komolyságát, hogy lemondtak a polgárpukkasztásról és nyitottak, hogy még többen vegyenek rajta részt.
Mint az említett apuka.
És ezzel együtt lett 80%-ban "buli". Ami már nem az, amiért az ember annyira önként tenni akarna.
Hogy unatkozó széplelkeknek, hipstereknek meg kocabicajosoknak legyen eggyel több hétvégi programja.
Szép élete volt, itt, Budapesten a CM-nek. :) És megható volt a vége. Az utolsó bringaemelés. Még én is megkönnyeztem, nem csak Sinya és Kükü. És mások is.
Azt hiszem, a sok tanulság közt, amit maga után hagyott - tudod mit? Idemásolom, amit Anikónak írtam róla:
Szép volt. Sírtak is páran.
Jó érzés volt. Mint ahogy jó érzés volt, hogy csak a rendezői pólóm miatt rám köszöntek, még este is.
Jó érzés volt külföldieknek magyarázni, mi is ez.
Jó érzés volt látni, hogy 5-6 éves kölkök letekerték a minibringájukkal a 16 km-t. Apuval, anyuval. Az út közepén.
Jó érzés volt látni a végén a népet.Politika nélkül. Atrocitások nélkül.
(...)
Kár hogy nem láttad sosem. Nem lehet elmondani annak, aki nem vett benne részt. Az érzés, hogy két ember kitartó munkája - kb. 60-100 ember segítségével, és kb. 300 fő alkalmi segítővel, ennyi embert tud megmozgatni. Így lesz a lavina. Most százezret mondanak. Nehéz elképzelni.
Igen. Jó volt része lenni a lavinának :) Hiányozni fog.