Magyarul Mocsokváros Utcáin a címe. Nem tudtam aludni, megnéztem. Nehéz, vontatott és ragadós. És kemény.

De végül is nem bántam.

Van benne egy rész ami nagyon ütött: az anya (Julianne Moore - az egyik kedvencem a Hannibál óta) megtalálja a kamasz fia egyik novellakezdeményét.
A srác egy anyáról ír, aki két állást visz, utána várja haza a fiát - és próbál anya lenni.
Szóval megtalálja, elolvassa - és öngyilkos lesz.
Mert róla szól a novella, ez nyilvánvaló.

És a srác ezt pontosan tudja - a hátrahagyott búcsúlevélből.

Az igazi tragédia az, mint később kiderül, hogy a novella nem volt befejezve. A srác még nem írta meg, hogy mennyire tiszteli ezért. És hogy köszöni.

Az élet kemény játékos. Ja, és ő a bankos is a játékban.
Ha nem bízol minden pillanatban benne, kiejt.
Hinned kell, hogy a nehézség csak átmeneti. Mert mindig az.
Csak legyen erőd kivárni.

Utána, később, az apjával beszélgetnek erről (Robert De Niro - de be kell látnom, ez az alakítása is középszerű, mint évek óta mindegyik) és azt mondja az iszákos, hajléktalan, agresszív figura, aki maga is egy meg nem értett, zseniális írónak tartja magát, hogy szavakkal nem lehet ölni.
Azok lesznek öngyilkosok, akik nem szeretik - magukat.

Ez is ütött.