Megvolt az élet menete is - a szokásos rossz szájízzel. Rossz nézni, hogy a szereplők hogyan erőlködnek azon, hogyan facsarjanak ki maguknak előnyt ebből. Is.

És azt sem igazán értettem, hogy miért Izraeli zászlóval vonultak fel a legtöbben. Én - ha a beilleszkedés lenne a célom, nem a kívülállóságom hangsúlyozása - magyar zászlóval vonulnék. Mint ahogy vonultak is - egypáran a több tízezerből.

Egy dolog miatt említem csak - szívemből szólt, és számomra abszolút hiteles:

01:30-tól itt.

(... végigélte a háborút, elmúlt 80 éves, látta mi volt akkoriban - a saját szemével):

- (...) és akkor én eldöntöttem, hogy ha valaha bármit tehetek értük... Én katolikus keresztény vagyok, de egy jó keresztény az itt van, mert szolidáris a másikkal, mert ha nem szolidáris akkor nem is keresztény ...
- riporter: Családilag nem is volt érintett?
- Én nemzetileg vagyok érintett. Attól vagyok magyar, hogy szolidáris vagyok minden emberel, aki ebben az országban él. Pláne, ha itt is született.

Igen. Ennyinek kéne lennie. Nem bűnösséget keresni, nem zsarolni a történelemmel: megemlékezni arról, hogy az ember milyen gyorsan veszti el emberségét. Nem érzem magam ebben a történetben involváltnak, de bármikor kimennék. Ezért.