Már keresem vagy egy hete, de egyelőre lövésem sincs... Olvastam valahol, ezer éve, egy beszélgetés leírását.

Csoportban voltak, beszélgettek valamiről. És a beszélgetés leírása azért ragadott meg, mert talált egy nagyon jó hasonlatot: Az a fajta eszmecsere volt, ahol a gondolatok úgy röppentek fel, mintha körben állnának, és egymásnak dobálnának egy labdát.

Az a fajta, mikor nem egymásnak feszültek érvek, érzelmek, jellemek; hanem az elindított gondolat kivirágzott, terebélyesedett és nőtt - és mindenki ebben segített. Az energiák szinergiába kerültek. Mindenki hozzáadta a magáét, újabb és újabb részletekkel gazdagítva az eredeti gondolatot, és egyre magasabb szintre hozva. Nem volt ebben a beszélgetésben semmi elfojtás, senkiben nem maradt bent semmi, ami kikívánkozott. Nem volt benne negatív rezgés.

Az író elmondása szerint egész sokáig tartott - ők is érezték, hogy most valami áldott állapotba kerültek, mikor igazán teremtenek valamit. Együtt.

A leíró azt is megfigyelte, hogy milyen könnyedén ment ez az egész. Nem fárasztó volt, hanem inspiráló.

Régen éltem már át ilyet. Nagyon is.

Te?