Van egy novella. Már régen olvastam. Valahogy úgy szól, hogy Isten a kedvenc angyali közül ki akar jelölni valakit, akinek az lenne a feladata, hogy az embert kísértse. Szembehelyezkedve Istennel.

Hogy az ember ily módon gyakorolhassa szabad akaratát.

Senki nem vállalja el, hisz szeretik a teremtőjüket, de végül valahogy Lucifer arkangyal mégis beleegyezik - mert annyira szereti az Urat

Társai sírva búcsúztatják, mert tudják, számára már nem lesz visszaút a Mennybe, soha.

A novella utolsó képe az, hogy Lucifer a Mennyország bejáratánál üldögél a lépcsőn egyedül, mint egy sötét árnyék, és hallgatja, amint volt társai, az angyalok, bent, neki énekelnek.

Nem tudom, hogy jutott szembe.

Update: És nézd, mit találtam (Popper egyik könyve utalt rá, onnan találtam oda):

I Kir. 22.:

18. Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?"
19. De az folytatta: "Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján.
20. S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta,
21. míg végül az Úr elé állt a lélek és így szólt: Én veszem rá. S az Úr megkérdezte: Milyen úton-módon? Hogyan?
22. Elmegyek - felelte -, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán! Erre azt mondta neki: Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!"

Érdekes, nem?