Ahogy jöttünk óráról, a mozgólépcsőn felfigyeltem egy lányra. Igazából - bár szép arca volt nagyon és miniszoknyában is volt - nem a külseje miatt. Ahogy jött le, olyan aurája volt, hogy messziről megérezte az ember.

A belőle áradó nyugalmat.

Egymással szemben ültünk a metrón. Aztán néztem, ahogy leszállt a Keletinél. Annyira elütött a tömegtől, ahogy járt. Mintha egy vieoklippet láttam volna - tudod, mikor a felgyorsult, rohanó emberek közt az énekes nyugodtan áll.

Na, olyan volt ez a lány. Tetszett.

Ami érdekesebb, hogy napok óta nem megy ki a fejemből. Tegnap direkt elrohantam, hogy előbb érjek a megállóba, és vártam vagy fél órát, hátha meglátom.

Nem láttam.

Kár.

Szakkiállítás. Szerencsére még kapok meghívókat.

Sokat tudnék írni, szeretem az ilyen helyeket. Sokat lehet tanulni  - meg élvezem is, hogy egy sor területen szakmabelinek hisznek... :) Mondjuk azt, van mire eladnom magam egy csomó szakmában - és szeretem is ezt a játékot.

Amiről most írok, az egy számomra érthetetlen jelenség. Rosszul mondom, érthető - de dühítő.

A biodíszletként alkalmazott csajok. Sosem értettem, attól valaki több üzletet fog kötni - milliós cuccokról van szó - hogy bögyös macákat sorakoztat a standja körül? Olyan lányokat láttam, hogy komolyan kellett koncentrálnom, ne a melleikhez beszéljek - ami azért is nehéz volt, mert helyből a plafonig ért a lábuk... Szépek voltak? Voltak szépek is. Meg közönségesek is.

De ha kérdeztem bármit, mindjárt buffer overflow került a képernyőre...

Annyira bosszant, ha férfiként ilyen primitív, eccerű (így, két c-vel) módon akarnak befolyásolni - és ilyen primitív, hülye pasinak néznek. Zavar, ha egy üzleti, műszaki megbeszélésen el akarják terelni a figyelmemet a témáról. Ha nyíltan manipulálni akarnak. Ha csak ennyit tudnak nyújtani. Mert általában ez fordul meg a fejemben ilyenkor. Tényleg csak ezzel tudod eladni a portékádat? Mert nem ezért jöttem - ennél különbet találok fél órán belül bármikor Budapesten (a világ második legnagyobb pornóközpontjában...)

És a lányokat nem zavarja, hogy gyakorlatilag annyi a funkciójuk, mint a dézsás fikusznak a sarokban?

A legjobb élményem most is egy sima kereskedelmi ügynökkel volt. Semmi túllihegés. Farmer, ing. Egy kávé.
Mégis majdnem egy órát dumáltunk. Az általa képviselt cégről, termékekről. Felkészült volt? Az. Jók voltak a lábai? Nem tudom, nem láttam.

Bödőcsnek van egy jó mondata: léteznek a "spam emberek" akik az agyadban foglalják a helyet, pedig tisztább, szárazabb, biztonságosabb lenne nélkülük az élet. De legalábbis rohadtul nem hiányoznának.

Ma reggel arra ébredtem, hogy kutatok a fejemben egy tök jelentéktelen figura neve után. Csak, mert nem jut eszembe.

És tényleg ezen fittiztem vagy egy percig. Aztán elmosolyodtam :)

Legyen az, hogy ma figyelünk, mit raktározunk el. OK?

Igen, van ilyen is... :)

Aranyos a tanárnő - megkérdeztem, mit gondol a magyar emberekről. Látszott, hogy kicsit vívódik, de aztán kisütötte, hogy kedveli a tanítványait. Még szép, gondoltam. Kicsit noszogattam, annyit mondott még, hogy a piacot nem szereti, mert mindig átvágják, látván, hogy külföldi.

Elszomorodtam.

Szeretem beszéltetni, látszik, hogy szereti. Igaz, az angolja simán katasztrofális. Mikor meghallottam, hogy angoltanár, kétszer is rákérdeztem, jól hallottam-e... :)

legyen ez: Élvezd!

...szomorú éjszakák után örömteli a reggel...
:)

Lefeküdtem, de nem bírtam aludni. Előtte filmet néztem - a pasi nézte az alvó kedvesét, és kisimított egy tincset annak homlokából.

Annyi mindent eszembe juttatott. Felkeltem, és most meg a rádióban egy szexológussal megy műsor...

Sokszor annyira hiányzik az érintés. A Valakinek az érintése.

Mindenkinek, aki most szeretkezik: Tonight in Babylon

Irigylem őket.

"Blessed unrest" - Paul Hawkent-ől származik a kifejezés, és egyre többször eszembe jut.

Az a mozgolódás, ami - a hatás-ellenhatás mintájára - létrejön a mostani uniformizálási, központosítási, függőségbe vonási törekvések ellen. Ő környezetvédelmi, emberjogi szerveződésekről írt. Én általában önálló, az államtól független civil szerveződéseket, az egyszerűségre való törekvést, a helyi összefogást, személyes kapcsolatokat értek alatta.

Egyre többször veszem észre. És ez jó.

Azt jelenti, messze nincs még minden veszve.

Eddig itt-ott blogolgattam. Jobbára, ha társkerestem.
Aztán meguntam, hogy elvesznek a bejegyzéseim, mikor törlöm magam, a mentések meg, khm, esetlegesek :) . Eddig nem tartottam fontosnak.

De, mivel egyfajta jegyzet is, jó lenne valami állandó hely.

Hát így.

Vittem egy csomó fénymásolnivalót valahova. Elmondtam, hogy az egyik könyv felét kérem csak lemásolni.

Nyilván a másik fele lett lemásolva. :)

Csalódott voltam - de nem mérges. Ezen gondolkodtam utána, kicsit meg i s lepődtem magamon, de azt hiszem, tudom a megfejtést: Ha én tévedtem, és tényleg mást mondtam, egyértelműen csak én vagyok a hibás. Ha jót mondtam, de nem ment át az üzenet és én meg nem győződtem meg róla - nos akkor is, akárcsak részben, de én vagyok a hibás.

Milyen jogon lennék mérges a másikra?

Lehet, kezdek felnőni? :)

Ki? - Középkorú, fiatalos, pasi. Remélem, ennél sokkal több nem derül ki.

Kinek? - Emlékeztető magamnak és néhány meghívottnak.

Hol? - Magyarország. Csak így, egyszerűen.

Mit? - Nincs koncepció. Élmények vannak. Mondanivaló van. Aztán majd alakul.

Miért? - Mert nemcsak a kimondott szónak van teremtő hatalma, hanem az írottnak is.
És mert sosem írtam naplót.
És mert ezen dolgozom:

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Kipling- Ha, a Devecseri-féle fordítás)

Legyen ez az ars poetica.