Szakkiállítás. Szerencsére még kapok meghívókat.

Sokat tudnék írni, szeretem az ilyen helyeket. Sokat lehet tanulni  - meg élvezem is, hogy egy sor területen szakmabelinek hisznek... :) Mondjuk azt, van mire eladnom magam egy csomó szakmában - és szeretem is ezt a játékot.

Amiről most írok, az egy számomra érthetetlen jelenség. Rosszul mondom, érthető - de dühítő.

A biodíszletként alkalmazott csajok. Sosem értettem, attól valaki több üzletet fog kötni - milliós cuccokról van szó - hogy bögyös macákat sorakoztat a standja körül? Olyan lányokat láttam, hogy komolyan kellett koncentrálnom, ne a melleikhez beszéljek - ami azért is nehéz volt, mert helyből a plafonig ért a lábuk... Szépek voltak? Voltak szépek is. Meg közönségesek is.

De ha kérdeztem bármit, mindjárt buffer overflow került a képernyőre...

Annyira bosszant, ha férfiként ilyen primitív, eccerű (így, két c-vel) módon akarnak befolyásolni - és ilyen primitív, hülye pasinak néznek. Zavar, ha egy üzleti, műszaki megbeszélésen el akarják terelni a figyelmemet a témáról. Ha nyíltan manipulálni akarnak. Ha csak ennyit tudnak nyújtani. Mert általában ez fordul meg a fejemben ilyenkor. Tényleg csak ezzel tudod eladni a portékádat? Mert nem ezért jöttem - ennél különbet találok fél órán belül bármikor Budapesten (a világ második legnagyobb pornóközpontjában...)

És a lányokat nem zavarja, hogy gyakorlatilag annyi a funkciójuk, mint a dézsás fikusznak a sarokban?

A legjobb élményem most is egy sima kereskedelmi ügynökkel volt. Semmi túllihegés. Farmer, ing. Egy kávé.
Mégis majdnem egy órát dumáltunk. Az általa képviselt cégről, termékekről. Felkészült volt? Az. Jók voltak a lábai? Nem tudom, nem láttam.