Ahogy jöttünk óráról, a mozgólépcsőn felfigyeltem egy lányra. Igazából - bár szép arca volt nagyon és miniszoknyában is volt - nem a külseje miatt. Ahogy jött le, olyan aurája volt, hogy messziről megérezte az ember.

A belőle áradó nyugalmat.

Egymással szemben ültünk a metrón. Aztán néztem, ahogy leszállt a Keletinél. Annyira elütött a tömegtől, ahogy járt. Mintha egy vieoklippet láttam volna - tudod, mikor a felgyorsult, rohanó emberek közt az énekes nyugodtan áll.

Na, olyan volt ez a lány. Tetszett.

Ami érdekesebb, hogy napok óta nem megy ki a fejemből. Tegnap direkt elrohantam, hogy előbb érjek a megállóba, és vártam vagy fél órát, hátha meglátom.

Nem láttam.

Kár.